Mi lett volna ha...

1792

A kor legmodernebb telekommunikációs eszköze az 1792-ben kifejlesztett szemafor rendszer, ami 10-30 kilométerenként felépített tornyok láncolatából állt. A tornyokban vették az előző torony vizuális jelét, majd továbbították a következő felé.

1800

Ne felejtsük el, hogy fél évszázaddal az 1848-as forradalom és szabadságharc előtti időkről beszélünk.

A Föld lakossága még az egymilliárdot sem érte el, de bizonyára sok minden történt, amiről nem tudunk, mert nem kerülhetett fel az internetre.

A leghatékonyabb telekommunikációs eszköz a lovasfutár volt. Mivel a legtöbb lovasfutár a háborús eseményekről hozta, vitte a hírt, így ezekről tudunk a legtöbbet. Napóleon például ekkor támadta meg Olaszországot és szinte minden ütközetét napra pontosan ismerik az egész világon, ugyanakkor az első utasszállító vasút átadásáról, a kanadai közoktatás elindításáról és a rabszolgakereskedelem eltörlésének nehézségeiről még nem készülhetett filmhíradó.

Az ipari forradalomnak köszönhetően a telekommunikáció robbanásszerű fejlődésnek indult. Ez azt jelentette, hogy több európai országban is, az akkor már 15 éves The Times mintájára, újságok adtak hírt az ország és a világ eseményeiről. A naponta megjelenő lapok kezdetben egy oldalon nyomtatottak, drágák, kevés ember számára megfizethetőek voltak, és néhány hetes-hónapos késésssel adták hírül a távolabbi eseményeket, de egy forradalmi újításnak köszönhetően, alig 30-40 év alatt elterjedt a kétoldalas nyomtatás, így a 19. század közepére az információ már megfizethetővé vált a hétköznapi emberek számára. Ebbe az alsóbb osztálybeli polgárok még nem számítottak bele, sem anyagi lehetőségeik, sem írás-olvasás tudásuknak köszönhetően.

A szélesebb rétegek a kávéházakban, színházak előterében unalomig csámcsogott hírek morzsáiból, egy-két éves késéssel értesültek, a gyakran őket érintő kérdésekről.

Így fordulhatott elő, hogy sok kanadai rabszolga dolgozott még hosszú évekig gazdájának a rabszolgaság eltörlése után, mert nem tudta elolvasni a rá vonatkozó törvényt. A hatóságok pedig könnyen elhitték, hogy önszántából van gazdájánál.

Bezzeg, ha valaki felhívhatta volna őket...

1820

A Tek Sing kínai három-árbocos óceánjáró 1822-ben elsüllyedt a Dél-Kínai tengeren. 200 főnyi legénység és több mint 1600 utas veszett oda. Ez mind a mai napig a világ 3. legsúlyosabb tengeri katasztrófája. Még Morse segélyhívó jelet sem tudtak leadni, hogy egy közeli hajó segíthessen.

Európában ezekben az években sorra jöttek létre a városi tűzoltóságok – a kérdés csak az, hogyan értesítették őket időben arról, hova kellett menniük, ha tűz ütött ki valahol?

Hány katasztrófát lehetett volna elkerülni, ha a távírót, vagy a telefont néhány évtizeddel korábban találták volna fel?

1840

Nagy-Britannia kiadja a világ első postabélyegét, forradalmasítva ezzel a levélküldés előre fizetését.

Natchez egy amerikai, történelmi jelentőségű kisváros. 1840-ben alig háromezren éltek itt. Egy tornádó elsöpörte az egész városkát, minden hetedik ember meghalt vagy súlyosan megsérült.

Mindenki megmenekülhetett volna, ha a meteorológia, a hangosbemondó és a kettő közötti telekommunikáció már létezett volna.

Az emberek közötti kapcsolatépítés feltartóztathatatlan. Már a németek is legyártották az első gőzmozdonyukat, ami nem sokkal később már városok között szállította az utasokat. Az 1804-ben feltalált gépezet 36 év alatt meghódította a fél világot, és szó szerint közelebb hozta az embereket egymáshoz. A jelzőberendezések hiánya miatt azonban ezzel a vasúti katasztrófák is megjelentek.
1842-ben például a Varseilles-ból Párizsba tartó vonat kisiklott, kigyulladt és ezzel 55 ember halálát okozta.

Ekkor már a Morse távíró is a haladást szolgálta, de a mozdonyok vezetőit még nem tudták időben figyelmeztetni az esetleges akadályokra, veszélyekre. Közel 20 évet kellett arra várni, hogy a vasútvonalak mentén távíró vonalak is legyenek, és a vonatokat csak sokkal később, a 20. század elején tudták felszerelni vezeték nélküli távírókkal.

-KöZ-