Talma szinkronizál

Talma szinkronizál

Vannak emberek, akiket nem csupán azért kedvelünk, mert sikert ajándékoznak, hanem, mert később ebbe nem szédülnek bele. Ritka dolog, épp ezért becsülendő – pláne, ha az elismeréshez vezető utat tisztességgel végigjárják…

Talmácsi Gábor elsősorban magának köszönheti sikereit. Mi, nagylányok/nagyfiúk, leginkább ezért vagyunk büszkék rá - no, meg a világbajnoki aranyért. A tinik pedig ragasztgassák csak a Talma posztereket szobájuk falára, és szurkoljanak neki a hazai világbajnokságon is.

- Naponta hányszor zaklatnak a rajongók?

- Ma már nem jellemző, de korábban volt, hogy gyakran hívogattak. Mint mindent, ezt is lehet kezelni, ráadásul kitűnő programok vannak erre az esetre, például a hívásszűrés. Magánszámról érkező hívásokat pedig amúgy sem veszek fel. Egyébként az első SIM kártyámat tavaly cseréltem le, épp azért, mert már túl sokan tudták.

- Mióta használsz mobilt?

- 1998-ban vettem az első telefonomat. A pontos típusára nem emlékszem, de biztos, hogy egy Ericsson volt. Azóta, persze, sokat változott a mobilozás. Én még emlékszem arra az időre, mikor külföldön kártyát kellett cserélni a roaming szolgáltatások igénybevételéhez. Ma már szinte követhetetlen a fejlődés, elképzelni is félelmetes, milyen lesz 5-10 év múlva. Nemrég láttam olyan készüléket, ami már karóra és mobil egyszerre.

- Nem kérdés, hogy most LG mobilt használsz.

- Viewty-t, de más LG készülékem is van. Mindig a legújabbakat kapom tőlük, hiszen együttműködő partnereim. Megtiszteltetés, hogy én lehetek az arca egyik mobiltelefonjuknak. Remek kis modell a Viewty, stílusos, megbízható, jól bírja az akksija. Szeretek fotózni vele, nagyon szép képeket készít, amit rögtön meg tudok osztani szeretteimmel. Előszeretettel használom multimédiás funkcióit, például a Hungaroringen motorozás közben is videóztam, ezért a lehető legnagyobb memóriakártya van benne. Az e-mail küldés, fogadás éppúgy nélkülözhetetlen számomra. Ha nincs verseny, telefonon tartom a kapcsolatot a csapattal, ha pedig versenyidő van, akkor az itthoniakkal beszélek napi szinten. De minden opciót kihasználok, amit a készülék tud. WAP-ozni szoktam talán a legritkábban, viszont az internetet naponta használom munkára, és információszerzésre.

- Pár napja jöttél haza Brnoból, ahol a negyedik helyet sikerült megszerezned egy erősen „harcos” futamban.

- Nagyon kemény verseny volt ez a brnoi. Szerettem volna győzni, annyira megérdemelték volna a magyar szurkolók. Komolyan mondom, nincs másik ilyen szurkolótábor. Számomra ezért is volt olyan nagyon fontos ez a futam. Hiszen minden évben nagyon sok hazai motorrajongó látogat ki, és biztatásuk plusz erőt ad. Magára a futamra visszatérve: a motor igazából az első 10-ben sem lett volna bent – nem volt jó féktávokon, és a végére az erejéből is sokat vesztett. Szerencsére sikerült hozzáadnom a saját tapasztalatomat, és a maximumnál is többet kihozni belőle. Ennek tükrében nem rossz a negyedik hely. De még lesznek versenyek, és alig várom, hogy újra motorra ülhessek.

- Például jövő ősszel, a Balatonringen – ahol szintén készítesz telefonos-kamerás felvételeket?

- Az még inkább kuriózumnak fog számítani, hiszen egy olyan pálya belső felvételeit láthatják ezáltal az érdeklődők, amely otthont ad a MotoGP versenynek. Óriási dolognak tartom, hogy jövőre Magyarországon is megrendezésre kerül világbajnoki futam, és hazai közönség előtt állhatok majd rajthoz. A nehéz évkezdés után, a közeli-távoli jövőben mindenképpen az a célom, hogy megvédjem világbajnoki címemet. Versenyről versenyre koncentrálok, és igyekszem az adott lehetőségből a maximumot kihozni.

- A majdnem „tökéletest”?

- Tulajdonképpen igen. Ez a „tökéletes”, mint fogalom, elgondolkodtató kifejezés. Számomra inkább egy állapot, ami adott időre vonatkoztatható, tehát abban az időben éppen „tökéletes”. Mindig nem lehet valaki/valami makulátlan, mindig nem sikerülhet, hiszen változnak a dolgok, hibázhat az ember… Persze, utána újra csak a tökéletesre kell törekedni, ami ismét elérhető, és hosszabb-rövidebb ideig megőrizhető. Én például mindig a tökéletesre törekszem.

- Ha a mostani állapotban összerakhatnál egy magad kreálta Talma mobilt, ami szerinted „tökéletes”, miket pakolnál bele?

- Túl azon, hogy stílusos és egyedi lenne, a gyorsasága alapkövetelmény. Könnyen kezelhető, megbízható, a multimédiás funkciókban erős mobilt készítenék, amiben van wireless. A mérete különösebben nem számítana. Én például mindig táskával járok, így elsődlegesen nem az a fontos, hogy mekkora a telefon, hanem az, hogy mit tud. Régebben a kisebb telókat részesítettem előnyben, de mára a multimédiás funkciók miatt a nagyobb képernyős készülékeket kedvelem. Így az általam kreált mobilnak is szép, nagy kijelzője lenne, és a navigáció sem maradna ki belőle. Jó dolog a GPS, én leginkább külföldön használom - de nem a mobilomon. Ez a funkció még a telefonokon nincs olyan jól kifejlesztve. Még nem „tökéletes”.

- Hány órát beszélsz naponta mobilon?

- Ez eléggé változó, de a napi egy óra hossza mindig megvan. Gyakran diskurálok a családommal, barátaimmal. Sok SMS-t, MMS-t váltunk, ha nem vagyok itthon. Kedvelem a szöveges üzenetet, használom is rendesen, havonta 400-at biztosan írok, és ennél lényegesen többet kapok. Ez egy egészen más fajtája a kommunikációnak, sokkal felszabadultabb és bátrabb kifejezési mód, mint a hívás. Arról nem beszélve, hogy „a szó elszáll, az írás megmarad.” 

- Sanszos, hogy van SMS gyűjteményed…? 

- Igen. Nagyon ritkán törlök. Nagyságrendileg 3 havonta szoktam szelektálni, a valóban feleslegesekre nyomok egy delete-et, a többit pedig megőrzöm. Egyébként az SMS-ek sokszor segítenek észben tartani dolgokat, ezért is tartom meg őket.

- Szerinted igaz megállapítás, hogy a mobil rombolja az emberi kapcsolatokat?

- Az enyémeket például segíti! Sokat vagyok külföldön, a mobil az, amin keresztül tartani tudom a kapcsolatot az itthoniakkal. Talán a személyes találkozások gyakoriságát ritkíthatja, de azt gondolom, hogy ez is csupán ember- és döntésfüggő. Mondjuk, emlékszem még arra az időre, mikor jól megvoltunk mobil nélkül is. Persze, most már így, hogy ismerjük, és használjuk, más a helyzet. Ha egyik napról a másikra nem lenne, azért azt megérezném, hiszen gyorsabbá, rugalmasabbá tette az életet. Nehéz lenne megválnom tőle. Ha néha otthon felejtem, tuti, hogy visszamegyek érte, miután mindent ezen rögzítek. Mindig nálam van, és kikapcsolni is csak akkor szoktam, ha este nagyon-nagyon pihenni szeretnék.

- Nagy lenne a baj, ha ellopnák…

- Hát, igen nehéz lenne, hiszen többnyire mindig a kezemben van, így inkább csak én hagyhatnám el. Mindenesetre mindig szinkronizálom a mobilomat a számítógépemmel, így minden adat megvan otthon. Ha mégis elveszne, tényleg nagyon kellemetlenül érintene, ahogy szerintem bárki mást. Ha akarjuk, ha nem, a telefon életünk részévé vált, és az új generációnak a mobil már természetes.

- Ha pedig egyszer születik egy kisTalma, természetesen neki is lesz mobilja.

- Persze! Ebben a modern világban egyre fiatalabb korban van telefonjuk a gyerekeknek. Ez nem azt jelenti, hogy 5 évesen már szüksége van a gyerkőcnek mobilra. Mielőtt a kezébe adnánk, mindenképpen meg kell tanítanunk neki, hogy mire való. Ha ezt tudja, akkor használja, hisz biztonságot nyújt a szülőnek, hogy mindig elérheti csemetéjét és fordítva.

- Fontos a biztonság?

- Az egyik legfontosabb dolog. Én például kihangosítót használok, és vezetés közben nem írok SMS-t. Egyszer régen, amikor még lehetett mobilozni vezetés közben, csak lenéztem egy pillanatra a telefonomra, és majdnem baleset lett belőle. Ahogy tragédia lehet például abból, amikor menet közben a rádiót babrálja a sofőr. A volánnál nem szabad másra figyelni, csak az útra, a vezetésre kell koncentrálni. Hiszen egy szempillantás alatt megvan a baj…

Bokor - Fekete Krisztina