Michelle a világhálón

Ma – a biztonság kedvéért két mobilt használ, és élvezi, hogy a világháló a tenyerében van.

  

 

- GPS van nyitva a mobilodon…

 

- Nagyon ritkán használom, illetve még tanulom használni. „Térképes ember” vagyok, kell látnom az utcasarkokat – ha azt mondja a GPS, hogy „menj száz métert és fordulj jobbra”, számomra nem túl sokat árul el. Annak idején, mikor a suliban az volt a feladat, hogy fussunk száz méter, én már nyolcvan méternél elájultam, a célba érkezéskor pedig nem voltam magamnál - tehát nem emlékszem, hogy mennyi az a száz méter. Autóban ülve pláne nem érzékelem.

 

- Miért épp iPhone-t választottál?

 

- Nem az alma miatt. Sőt, még ismerkedem csak az Apple-lel. Azért használok iPhone-t, mert nem akartam még egy laptopot venni. Ha arra van szükségem, hogy megnézzem, kaptam e e-mailt, az iPhone tökéletesen megfelel. Hasznos, hogy nem kell internet kávézót keresnem, nem cipelem magammal a számítógépemet sem, mert a világháló itt van a tenyeremben, egyszerűen és gyorsan. Az almafon tipikus üzleti készülék, nem egy szép darab, de gyönyörű a kijelzője, egész jó képeket készít, és jó a fotóalbuma. MMS-t nem tud, de helyette itt van az egyszerű e-mailezési lehetőség. Az SMS funkciója is egyedi, tetszik, hogy csoportba rendezgeti a kontaktok alapján az üzeneteket. Bár nem sok SMS-t küldök, nem szeretek gépelgetni - az pedig kifejezetten taszítana, ha a párom mellettem ülne, és beszélgetés helyett üzeneteket küldözgetne.

 

- Alapvető tisztelet - vagy ez is az SMS etikett része?

 

- Mindkettő. Ahogy az SMS-ben történő szakítás is. Ha már nem tisztelem annyira azt a valakit, hogy személyesen közöljem vele a gondolataimat, akkor legalább kedves és korrekt elbocsátó üzenetet írjak. Furcsa lesz a hasonlat, de ez olyasmi, mint a káromkodás. Azt is lehet ízesen, becsülettel használni a kellő helyen, a kellő időben. Nem kell kitörölni a világból. 

 

- Két telefont használsz. Privát és populáris vonal?

 

- Inkább beszélgetős és világhálós. Az iPhone-t ténylegesen úgy használom, mint egy mini laptopot. A másik készülékem a hang alapú kommunikációé, könnyebb vele telefonálnom, kisebb, egyszerűbb kezelnem és kevésbé sérülékeny - nem kell rá külön figyelnem a kislányom mellett. Régen alapvetően Nokiás voltam, mert annak van a legérthetőbb menüje - de a napokban egy S5230 típusú Samsungba tettem át a kártyámat. Most ezt próbálgatom, tetszik, és élvezem, mert eddig egyszerű dolgom volt vele.

 

- Az első telefonodra emlékszel még?

 

- Egy böszme Alcatel volt, még ceruzaelemet is lehetett bele tenni. Ha lemerült, csak a trafikba kellett elsétálnom elemcserére. Két évig használtam, aztán jött a Nokia, amihez évekig hű maradtam. Nemcsak az előbb említett egyszerű menürendszeréért, hanem az ár/funkció aránya miatt. Számomra a külső másodlagos kérdés, inkább a méretet részesítem előnyben. Ha egy kézzel tudok SMS-t írni mobilon, akkor a praktikumon túl már csak a könnyű kezelhetőség és a tudás a fontos. A feltűnő telefonok nem vonzanak, nem szeretem a „mutasd a mobilod, megmondom ki vagy” szindrómát. Manuális típusként, kézzel szeretek tevékenykedni, és ennek a kényelmét igénylem is. Az iPhone-nál külön fejezet volt, mire az SMS írást megtanultam – ráadásul olyan apró betűs a QWERTY-je, hogy rendszeresen mellégépelek. De ettől még sok jó alkalmazás van benne, például az időjárásjelentés, ami állandóan frissül, és tőzsde infó. Ez utóbbi kevésbé érdekel, viszont tetszik, hogy még ezt is tudja. Ha belegondolok, hogy mi lenne, ha nem volna mobil. Hát… Az emberek biztosan összeszedettebben élnének, jobban figyelnének az eredeti értékekre. Ennek ellenére úgy érzem, jó, hogy van. Késős/elfelejtős ember vagyok, mindent fel kell jegyeznem, mindenhova, hogy ne menjen ki a fejemből – tehát szükségem van a telefonomra, az emlékeztetőjére különösen.

 

- Sok képet őrzöl a fotóalbumodban. Gyakran fényképezel?

 

- Csak elkapok pillanatokat – erre is tökéletes a mobil. Legutóbb például sikerült megörökítenem, mikor a macskám mákos bejglit eszik. De a kislányomról, Málnáról sok képet készítek, és ő is szeret fotózgatni a telefonommal. Neki teljesen természetes már a mobil, folyamatosan beszél rajta, fényképez. Úgy érzem, négy és fél évesen inkább ezt csinálja, mint számítógépes játékot játsszon. Ha kisiskolás lesz, kap saját mobilt, addig pedig az enyémet „használja”.

 

- Éjszaka is online vagy?

 

- Igen. A férjem éjszaka dolgozik, ezért soha nem kapcsolom ki a telefont. Nem azért, mert baj lehet, inkább azért, hogy ne legyen baj. Viszont ha kettesben vagyunk, akkor is online maradok, mert bármikor, bármi előfordulhat. Azt hiszem, az csodálatos lenne, ha offline üzemmódban nem gondolnának az emberek rögtön a rosszra, és nem lenne természetes elvárás, hogy a telefont fel kell venni.

Ahogy az is jó volna, ha egy szerelmes beszélgetés végén, a vonalak szétkapcsolásakor a szolgáltató nem azt írná ki a kijelzőre, hogy „kapcsolat vége”.

 

-bfk-