Nem is olyan régen „bal hirtelenjétől” zengett Európa, aztán az olimpia és a világ. Bár kiütéses győzelmeinek titka csakis az övé, Kovács KOKO István többek között hitének, mentális játékának, koncentrált erejének és őrült gyorsaságának köszönheti sikereit.
A többszörös bajnok ökölvívónak a gyorsaság ma is fontos szerepet tölt be életében, élvezi, hogy a világot nap, mint nap a kezében tarthatja – csak most picit másképpen...
- iPhone-t használsz. Mi az, amit a leginkább kedvelsz benne?
- A sokoldalúságán túl elsősorban azt, hogy ha van öt-tíz percem, a letöltött több száz alkalmazásból kedvemre választhatok. Új játékokat böngészhetek, vagy épp egy jó könyvet „lapozgathatok”, akár a Bibliát olvasgathatom a telefonomról. Mindezt hihetetlenül jó grafikákkal tarkítva. Egyszerűen - nagyszerűen elszórakoztat és kitölti az időt. A multimédia része már kevésbé érint meg - például nem fényképezek, soha nem is érdekelt. Eddig összesen, ha három képet készítettem… Zenét ritkán hallgatok mobilról, mikor repülővel utazom, akkor szoktam megnézni pár letöltött filmet, de nem jellemző. Az MMS küldés szintén nincs a slágerlistámon, viszont a Wi-Fi, a gyors internet, az e-mail, és e-box szolgáltatás mind dobogós nálam, ahogy a Skype vagy a szövegszerkesztő használata is. A GPS-t pedig kifejezetten kedvelem, ha valamilyen utcát nem találok, csak beütöm a gyorskeresőbe, és pillanatok alatt mutatja az oda vezető utat. De a golfpályán is tökéletesen tudom használni a távolság mérésére.
- Volt idő az alma előtt…
- Azok voltak a Nokiás idők, még az őskorban, 1992-93 környékén. Emlékszem, egy hatalmas méretű Nokia volt az első mobilom, amit hamar megszoktam és megszerettem - leginkább a menüjéért. Aztán pár évig Sony Ericsson-t használtam, amit szintén kedveltem, mégis visszatértem a finn csodákhoz, mert úgy érzetem, a Nokia több szempontból verhetetlen. Tavaly pártoltam át az almához. Ma már nem tudom elképzelni, hogy az iPhone-nál lehet jobb telefont gyártani. Rendkívül felhasználóbarát, szinte hihetetlen, hogy mennyi mindenre alkalmas. Az iPhone számomra a legideálisabb készülék.
- Az akksija is jól bírja?
- Nagyon sokat tartózkodom autóban, ahol folyamatosan töltöm, ezért soha nem tud lemerülni - tehát nem érzékelem az akksi reális készenléti idejét. De olyan még nem fordult elő, hogy nem tudtam hívást kezdeményezni, mert nem bírta szuflával a telefonom.
- iPhone és semmi más?
- Jelenleg igen. Kínából hoztam több két SIM-es telefont, mert van pár kártyám különböző szolgáltatóktól. Egy rövid ideig használtam is őket, aztán mégis az első, ma már T-Mobile-os kártyámra irányítottam át az összes hívásomat - vagyis nem sok értelme volt a több SIM-es lehetőségeimnek. Ezt a kártyát még a 90-es években kaptam ajándékba az akkori Westel-től. Már hozzám nőtt ez a szám, és vele együtt az iPhone-om is. Úgy érzem, ha valakinek tízen éven át nem változik az elérhetősége, az egyfajta emberi komolyságot, megbízhatóságot tükröz. Én örök hűséget fogadtam a T-Mobile-nak – számomra ez egyfajta állandóság.
Ahogy a számom, úgy a telefonom is része lett az életemnek, már nem tudom elképzelni nélküle a hétköznapjaimat. Rengeteg hívásom van, ma például 2 óra 25 percet kommunikáltam, és még nincs vége a napnak. Tavaly szeptember óta összesen 10 nap 17 óra a beszélgetéssel eltöltött idő a készülékem szerint. Egyébként a mobiltelefonnak köszönhetem azt is, hogy anno az olimpiáról sikerült élőben bejelentkeznem. Megdöbbentő élmény volt, hogy napi kapcsolatban voltam az itthoniakkal, a világ másik oldaláról, Kínából. Ha minden igaz, akkor ezt a hangulatjelentést idén Rómából, a Vízilabda EB-ről szintén megtehetjük. Bár a mobil jót és rosszat egyaránt hozott, azért fantasztikus dolog, hogy ily módon rövidíti le a távolságot, és egyetlen gombnyomással lehetőséget ad az élet adta szituációk azonnali megoldására - bárhonnan. Nagy ritkán, mikor évente, kétévente megadatik, hogy olyan területre utazom, ahol pár napig nem vagyok elérhető, érdekes és mégis megnyugtató a telefonmentes lét. Különösen úgy, hogy tudom: amikor visszakapcsolom, épp ugyanott folytatódik minden - tehát semmit nem mulasztok el.
- Éjszaka kikapcsolod magad?
- Nem, de a mobilom megfelelő távolságra van az ágyamtól - általában a dolgozószobámban hagyom. Szerencsére ritkán ébreszt telefonhívás. Nem mondom, hogy kevesen tudják a számomat, de nem is túl sokan. Leginkább azok, akik fontosak az életemben: a családom és a barátaim. Ritkán szoktam felvenni ismeretlen telefonszámokról érkező hívásokat.
- Nem is szempont a telefon kisugárzása?
- Soha nem foglalkoztam vele, és nem is érdekel, hogy a mobil károsíthat-e bármit. Nem éreztem egyetlen percre sem ennek hátrányát, fejfájást vagy hasonlót. Úgy gondolom, a mostani világ részeként ehhez is hozzá kell szoknia az embernek, hiszen a XXI. században eleve élni baromi veszélyes, életben maradni meg még inkább. Ráadásul a telefonjaim többsége a modern, jobb kategóriákból kerül ki, erre mindig is nagyon figyeltem. Ezek a készülékek pedig már rendívül jó technológiával rendelkeznek, és megfelelő védelemmel vannak ellátva. De ez csak feltételezés.
- Gergőnek és Bencének van mobilja?
- Mind a két gyermekemnek van. Gergő fiam, aki most 11 éves, már nyolc évesen használt mobilt. Bence 12 évesen kapta az első telefonját annak hatására, hogy akkor az iskolában már a fél osztálynak volt. De elég szigorúan vesszük a mobilhasználatukat, nincs szabadon garázdálkodás. Minden hónapban kapnak egy feltöltést a kártyájukra, azt kell beosztaniuk. Ha jól spórolnak vele, akkor ez átcsúszhat a következő hónapba. Egyébként jól beosztják mind a ketten, a barátaikkal SMS-eznek, és van internet elérhetőségük, ezért leginkább MSN-eznek. Mindenesetre megnyugtató érzés, hogy van náluk mobil…
Bokor - Fekete Krisztina
(Az interjú eredetileg a Mobilkor magazin 2009. júliusi számában jelent meg.)
