Heves vitákat ébresztett, mikor a Szerzői Jogvédő Iroda a memóriakártyák után, a pendrive-okat is jogdíjjal terhelte. A szervezet próbálta indokolni a döntést, a felhasználók pedig lázadtak: miért kéne szerzői jogdíjat fizetniük saját fotóik tárolásáért? A jogvédő mi alapján állapítja meg, hogy ki, mit őrizget USB-s adathordozóján, zenét vagy épp képet - és mi alapján határozza meg a betartandó fizetség mértékét, árát? A kérdések régiek, de azóta is forrongnak a vásárlókban, különösen karácsony idején. Tüzes víz...
A zene és a technika világának összefonódásáról Pásztor Lászlóval beszélgettünk, aki több szempontból érintett: zenész, kiadóigazgató, szerző… – és felhasználó is.
- Kétélű téma az adathordozók szerzői jogdíjjal való terhelése. Érték ma a zene?
- Egyik oldalról igen, de az utóbbi években szabad prédává vált, hisz a világhálóról - a Torrent oldalakon keresztül - a számok, albumok letölthetők ingyen. Ezeket aztán különböző adathordozókon tovább lehet másolni. A díjaztatás jogi vita: ahogy a pék a kenyérért pénzt kér, úgy a zenész, a zeneszerző, a kiadó is pénzt kell, hogy kérjen a zene szolgáltatásáért. Ha ezt nem teszi, akkor éhen hal az indivídum esetében, illetve tönkremegy a cég vonatkozásában. Annak idején, épp ennek ellensúlyozására találták ki a jogvédő szervezetek a magyar szakzsargonban máig "üres kazetta jogdíjként" aposztrofált juttatást. Ez kezdetben hangszalagokra vonatkozott - aztán nagyon megváltozott a világ: megjelentek az írható CD-k és a hanglemezkiadók forgalma pillanatok alatt a töredékére zuhant. Mindenki elkezdett másolni. Megvásároltak egy lemezt, azt körbeadták, esetenként sokszorosították - a kiadó bevétele pedig drámaian csökkent.
- Ez a bevételkiesés az országba beáramló szürke és fekete importnak is köszönhető?
- Épp ezért találta ki a Szerzői Jogvédő Iroda (Artisjus), hogy ezeket az üres, írható CD-ket megcímkézze. Nagyon érdekes, amikor ez a címkézés kötelezővé vált, egyik évről a másikra az ötszörösére ment fel az írható CD-k forgalma. Vagyis korábban a négyötöd nem volt legális. Az adathordozók viszont folyamatosan fejlődtek és fejlődnek, megjelentek például a memóriakártyák, a pendrive-ok, melyek ugyanúgy alkalmasak zene rögzítésére, mint a kazetta, a CD vagy a hangszalag. A zenével foglalkozó szervezetek természetes törekvése, hogy azt a bevételkiesést, amit a "zenelopás" által elveszítenek, azt valamilyen módon visszaszedjék. A jogvédők igyekeznek ezeket a tarifákat úgy megállapítani, mintha a vásárló csak részlegesen rögzítene zenét CD-re vagy egyéb adathordozóra, holott lehet, hogy annak teljes terjedelmén muzsika szerepel. Negyvennégy forint jelen pillanatban az üres kazetta jogdíj, amely egy üres CD-t terhel. Ugyanakkor a mi lemezeinknek a netto nagykereskedelmi ára ezer-kétezer forint között mozog. Amikor veszítek ezer forintot, akkor ez a negyvennégy forint felosztódik három részre: felét elviszik a szerzők, a másik felén pedig osztozik az előadó és a hanglemezkiadó. Tehát az ezer-kétezer forint helyett én, mint kiadó, alig kapok tíz forintot, miközben a költségeim nem csökkennek."...
- A vásárló mégis becsapva érzi magát...
- Úgy gondolom, aki a zenét használja - és élvezettel használja, - ám ennek ellenére méltánytalannak érzi a hanghordozók effajta ráterhelését, az próbáljon meg helyettünk hanglemezkiadással, zenéléssel, zeneszerzéssel foglalkozni. Vagy menjen be egy boltba és próbáljon bármilyen árut fizetés nélkül kivinni.
- Aki nem zenét, hanem saját készítésű fotót tárol pendrive-ján, talán jogosan érzi jogtalannak ezt a jogszabályt. Milyen koncepció alapján lett az elgondolás illetve az összeg meghatározva?
- Nem lehet utánamenni annak, hogy ki, milyen mértékben tárol az adathordozóján fotót, excel táblázatot, esetleg az internetről letöltött tartalmakat, vagy éppen zenét. Ha ennek lenne saját statisztikája, melyet kötelezően vezetne minden egyes magyar állampolgár, akkor nagyon egyszerű és visszaellenőrizhető lenne. Például Józsi, aki saját fotót tartogat rajta, nem fizetne adathordozó vásárlásakor egyelten forint jogdíjat sem. De honnan tudható, hogy Józsi mit tárol a pendrive-ján, vesz-e fel rá zenét? Valamilyen formában pedig meg kell téríteni a zeneszerzők, előadók és hanglemezkiadók szolgáltatását, a munkájukat, melyből élnek. Ez jogdíj, ami azért jár, mert valaki valamit használ. Ha megiszom ezt a vizet, amit kikértem az előbb, fizetnem kell érte a felszolgálónak.
- Talán nem gondolunk kellőképpen mögé: a magyar zene is csak addig él, amíg élni hagyják.
- Inkább nem akarnak mögé gondolni az emberek. De ez nem csak a magyar zenére vonatkozik, a külföldire is. Bár ilyen szempontból mi nehezebb helyzetben vagyunk. Az életszínvonalunk nem kopogtat a nyugati ajtón, sőt, leszakadó félben van, ennek megfelelően az embereknek kevesebb a pénzük. Ahogy egy autó ugyanannyiba kerül hazánkban - vagy esetenként drágább, mint például Németországban, úgy sokszor a lemezeink sem olcsóbbak, hanem hasonló árszinten mozognak. Nem azért, mert mi, kiadók, sokat akarunk keresni, hanem azért, mert nem jövünk ki kevesebből. Sajnos ez olyan kettősség, ami megnehezíti a lemezek eladását.
- Emlékeimben még él egy hatalmas tank, mely a kilencvenes évek második felében keresztülgázolt több ezer másolt, illetve illegális hanghordozón. Talán az akkori figyelemfelkeltés a feketepiac provizórikus megsemmisítésén át, a mostani törekvés csírájaként, következményeként is értelmezhető. Vagyis: ne lopjuk a zenét.
- Ha ebből a szempontból nézzük, akkor lehet így is értelmezni, hisz ez is, az is zenelopás. Amit említesz, hogy úthengerrel átmentünk a másolt CD-ken, az anno a reklámkampány része volt. Akkor, a MAHASZ elnökeként úgy éreztem, mindenképpen fel kell hívnunk a figyelmet a kalózpéldányokra, tennünk kell a hamisítás ellen. Túl azon, hogy azok a CD-k a feketekereskedelem termékei voltak, a vásárlókat csapták be vele, akik a pénzükért az eredeti kiadvány helyett, hamis CD-t vittek haza. Azt próbáltuk érzékeltetni, hogy az effajta lopás milyen halmozott formában jelenik meg Magyarországon. Ezek speciel nem másolt CD-k, hanem ipari, Ukrajnából és Szerbiából származó hamisítványok voltak.
- A kampány célt ért, hisz ma is emlegetjük – bár naivnak tűnhet a gondolat, hogy kis hazánkból a nagy tank végérvényesen kiűzte a szürke-, illetve feketeimportot.
- Ahogy az egyes országok törvénykezése jobban és jobban idomul a nemzetközi gyakorlathoz, ezek a CD gyártók inkább kelet felé nyomulnak. Az ukrán, bolgár és szerb időszak után átvonultak a Szovjetunió, - most már Oroszország keleti részébe,- majd Kína lett a legnagyobb gyártó. Talán még ma is az. Anno voltam egy nemzetközi hanglemezkiadó kongresszuson, ahol bemutatták, hogy Kínában a tenger alatt, hajó által vontatott hatalmas ballonokban, hogyan viszik ezerszámra az előbb említett, hamis CD-ket.
- Ezeket a CD-ket váltják fel a Kínában készült pendrive-ok és más termékek.
- Szinte már minden Kínában készül - mellyel a nyugati világ ássa a saját sírját - hiszen köztudott, az amerikai államadósság fő kezelője Kína...
- Ahogy nálunk a zenei világé a Szerzői Jogvédő Iroda?
- Ez azért a többi, közös jogkezelőre is vonatkozik (Előadóművészi Jogvédő Iroda, MAHASZ). Egy jogvédőnek - többek között - az a dolga, hogy védje a zenét, illetve a zene létrehozásában részt vevő szerzőket, előadókat, producereket, kiadókat. De ebben a témában még nagy szerepe van a médiának, főleg a kereskedelmi rádiózásnak. Azáltal, hogy nemrég a két fő frekvencia elkelt, felcsillant némi remény, hisz az ígéretek szerint, a két adó műsorainak 30-35 %-ában magyar zenét sugároz majd. Csak pár héttel vagyunk az új rádiók elindulása után - én mégis szkeptikus vagyok... Nem szeretném, ha olyan helyzetbe kerülnénk, hogy a magyar mainstream popzenének nem lenne fóruma egyetlen rádióban sem. Márpedig attól, hogy sok alternatív vagy rockzene megy a kereskedelmi adókon, az emberek nem biztos, hogy azt fogják szeretni. Ők másképpen gondolkodnak, egyszerűen szelektálnak: szeret - nem szeret, tetszik - nem tetszik.
- Ez is szempont volt, amikor szerepet vállaltál a zenemobil.com-ban?
- A Zenemobil kis cég, melyben nekem kis részesedésem van. Nagyon érdekes pálya, öt éve csináljuk. A nagyok árnyékában próbálunk segítséget nyújtani cégeknek mobiltelefonos szolgáltatásokkal, termékeik és kampányaik effajta hirdetésében. Tulajdonképpen zenehallgatási és marketing megoldásokat kínálunk. De itt, a mobilok világában is úgy van, hogy az igazán nagy játékosok többsége kicsit visszafogja az üzletmenet fejlődését. Gondolok például a Sony Ericsson ajánlatára, ami nagyon jó kezdeményezés, hiszen havi kettőezer-négyszáz forintért korlátlanul zenét hallgatni tényleg nagyon jó dolog. Ám ha meg kell venni hozzá a telefont és az előfizetést, az már nem olyan egyszerű, mert legalább 3G-s készülék kell hozzá. A többi, hasonló szolgáltatással szintén ez a helyzet. Úgy volna jó, ha a mobilokon egyszerű fizetési metódussal lehetne zenét letölteni, vagy legalább hallgatni. Nehéz dolog… Magyarországon a bankkártyás fizetés is döcög… Ráadásul sok mindent hallani, például azt, hogy hogyan nyúlják le a kártyaadatokat interneten keresztül. Az SMS-es fizetés pedig rendkívül drága, ezért a legegyszerűbb, ha ezt a szolgáltatást hozzácsapják a telefonszámlához. De ehhez telefont is kell venni - az ajánlat pedig ekkor már nem olyan baráti.
- Zenéről beszélgetünk, ami az életed - és átszőtted vele a miénket is. Megannyi slágert hallok az emlékeimben, melyek a Neoton Familia nevéhez fűződnek. Lesz újra Neoton koncert?
- Velem Neoton koncert nem lesz - nélkülem pedig nem lehet. Mi nem azt a metodikát követjük, hogy összeállunk évente egyszer. Az emlék szépségére is vigyázni kell. Életművünkből megszületett a Szép, nyári nap című musical, ami - úgy érzem, méltó őrzője és összegzője a Neoton létének, slágereinek. Fantasztikus látni-hallani, hogy a szinte tini szereplők milyen lelkesen, szeretettel éneklik a húsz éves dalokat. Meggyőző színpadi mű lett, mely plusz információkat ad a mostani fiataloknak, és helyre rakja az emlékeket a velem egykorú, valamint az utánam következő generációban. Szerencsés egymásra találását érzem a muzsikának, a szövegnek és ezek előadásának. Olyan dolgokat szedett ki a dramaturgia a sztorijainkból, melyeket én magam sem tudtam, hogy benne vannak.
-...és a jelen sztorija miről szól?
- Számomra leginkább az unokámról, a családomról. Két lányom van, Patrícia és Noémi Virág. Patti tizenhat hónapja megajándékozott egy unokával, akivel imádjuk egymást, Noémi Virág pedig nemrégiben egy szólólemezzel. Már a harmadik klipje készült el, és dalainak zenéjét, szövegét is ő jegyzi. Büszke vagyok rájuk, ők szintén a zene gyermekei, ahogy én. De jómagam már nem vágyom színpadra, nem nyomom a gázt, ahogy éveken át. Az életem ma picit másról szól: a szép, nyári napok után – jelen pillanatban - a nyugodtabb, meghitt téliekről.
