Dundi mobil

Dundi mobil

Kedves, mosolygós, és nem utolsó sorban: szexi. Dundika, azaz Szentiványi Hajnalka, a 2005-ös év Playmate-je, igen sok férfi vágya… Ám az ő álma a rivaldafény és a zene, melyben nem kis szerep jut mobiltelefonjának.

- Azt mondják, mobilrajongó vagy.

- Jól mondják! Tizennégy évesen kaptam az első telefonomat, szinte azonnal, ahogy tudomást szereztem a mobilokról. Nagyon örültem neki, annak ellenére, hogy nem volt egy esztétikus darab. De ez a nagy, tégla Nokia igen sok, addig ismeretlen élményt adott nekem. Emlékszem, a középiskolai évnyitón őrült fontosnak éreztem magam tőle, alig vártam, hogy hívjanak, és felvehessem. Sokáig használtam, hisz kedveltem, aztán később ennek a készüléknek az utódját vásároltam meg, egy picit kisebb Nokiát.

- Csak hűségesen… 

- Mindenképpen, de ebben az esetben inkább az játszott szerepet, hogy anyukám is Nokiát használt, és a családban is ebből a típusú mobilból volt a legtöbb. Persze, később jöttek a Samsungok, az LG-k, sőt, a Sony Ericssonokat éppúgy kipróbáltam, mint a Motorolát. Jelenleg egy LG-ből vettem ki a kártyámat, és egy Samsung Soulba tettem át, mert ez a modell most jobban tetszik, és nagyobb tudással is rendelkezik, mint elődje.  

- Okos legyen a telefon, ahogy egy valamirevaló férfi?

- Okos, de jó csomagolásban! Először a külső, ami megérint, aztán ami benne van. A tudás lényeges, ahogy a könnyen kezelhetőség, a kényelem is. Számomra az a jó telefon, amit kellemes kézben tartani és használni. Ha ezt nem tudja nyújtani, szinte azonnal lecserélem. Régen, mikor műkörmöm volt, fontos szempont volt még a billentyűk nagysága – de ma már ez nem számít. Érdekes dolog, hogy az idő múlásával miként változik az ember igénye, régen csupán a külső elég volt ahhoz, hogy megvásároljak egy mobilt.

- Mit jelent számodra a tudás?

- Úgy érzem, a tudás fél siker, már ami a telefonokat illeti. Jó dolog tudni, hogy mire képes a mobilom, még akkor is, ha bizonyos képességeit nem használom ki. Internetezni és wapozni nem szoktam, a számológép, a világóra, a gördülékeny hívásfunkció, és a megfelelő felbontással rendelkező kamera már elég ahhoz, hogy megkedveljek egy szép készüléket. Miután az órát ékszerként használom, az időt is automatikusan a telefonomon nézem meg. MP3-at leginkább napozás közben hallgatok, vagy ha várakozom. Egyébként az ébresztés milyensége sem mindegy, hisz semmi másra nem ébredek fel, csak a mobilom csengőhangjára. Élő példa erre, mikor beszerelték nálunk a klímát, és én az egészből észre sem vettem semmit, úgy aludtam, mint a bunda. De ahogy a telefonom megszólalt, kipattant a szemem.

- Naptár?

- Ebben őrzöm a konzervatív formát: normál naptárt használok, és tollat. Az SMS írással is valahogy így állok: jó dolognak tartom, de nem szeretem. Idegesít, hogy mire bepötyögöm, addig háromszor elmondom szóban, mit is szeretnék. Persze, ezt mindenki másképpen értékeli, én nem vagyok egy SMS bajnok. Viszont a hangulatjeleket kedvelem, PC-n gyakorta használom is. Amúgy általában két órát beszélek mobilon összesen, leginkább a húgomat, és a férjemet, Lacit hívom. Vele előfordult már, hogy öt órahosszát diskuráltunk, miután egymás között ingyen cseveghetünk. Munkaügyben azonban sokszor, sokan keresnek mobilon. Az MMS-ről már más a véleményem, igaz, csak ritkán veszem igénybe, de akkor nagyon értékelem, mint a XXI. század képeslapját. Nyaraláskor például rendkívül hasznos, ahogy a telefonnal készíthető fotók is, ezért sem mindegy, hogy a mobilom milyen képek készítésére képes. Ez a mostani, 5 megapixeles készülék már olyan felbontást tud, hogy az idei utazásunkhoz nem viszek külön fényképezőgépet, elég lesz a mobilom. 

- Zene és mobilrajongó vagy. Milyen dallamon szólít a telefonod, ha hívásod érkezik?

- Szinte mindig lenémítva használom a mobilomat, amikor nem, akkor a kedvenc elektro-house zenémmel cseng. De ha már említettük a zenét: a hangfelvevő mostanában egy nagyon hasznos alkalmazás számomra, szinte minden nap igénybe veszem. Miután énekelek, ha eszembe jut egy dallam, azt azonnal felénekelem, és rögzítem, hogy ne felejthessem el. Az autóban, a nagy forgalom közepette, gyakorta ezt teszem.

- Éneklés?

- Anyukám énekesnő szeretett volna lenni, de mikor megszülettem, ezt az álmát átadta inkább nekem. Pici korom óta imádom a zenét, ha a rokonok anno azt kérdezték, mi szeretnék lenni, mindig rávágtam: énekesnő! Lételemem a zene, a tánc, ennek okán hat évig jazz-balettoztam. Tizenhat éves korom óta tehetségkutatókon vettem részt, a döntőkig mindig eljutottam. De nem vagyok egy törtető típus, így nem is léptem tovább ebbe az irányba. Pláne, hogy közbejött a modellkedés, ami jelentősen elfoglalt. Azonban egy éve jött egy lehetőség, egy ismert kozmetikai cég termékét reklámoztam, ahol nemcsak az arcomat, hanem az énekhangomat is kölcsönadtam. Ekkor fogalmazódott meg bennem újra a régi álom, az éneklés. Ehhez már megtaláltam a megfelelő csapatot, a zeneszerzőt, és a szövegírót is. Őszre várható az első lemezem, amolyan bemutatkozó album, a dance jegyében. Rendszeresen hangképzésen veszek részt, énektanárom, Balásy Szabolcs segítségével, akinek sokat köszönhetek, hiszen segít megtalálnom azt, amiben jól érzem magam. Az éneklést hosszútávra tervezem, számomra ez nem egy „egyéjszakás kaland”.  Persze, ha nem kapnék pozitív visszajelzéseket, hogy ezt nekem csinálnom kell, akkor biztosan feladnám ezt az álmomat. De míg „csiszolatlan gyémántnak” titulál sok zenész, és sok hozzáértő ember, addig álmodom az álmomat tovább – és teszek is érte.

- Mások meg rólad álmodnak… Gyakran zaklatnak telefonon?

- Zaklatni nem szoktak, de sokszor előfordul, hogy cseng, felveszem, és nem szólnak bele, csak tartják a vonalat. Ennek ugyan túl sok értelme nincsen, de ilyenkor jókat hallgatunk együtt a titokzatos, hangnélküli fantomokkal. Még szerencse, hogy csak egy telefonom van...

- Jó dolog a mobil?

- Van jó és rossz oldala egyaránt. A vezetékes telefon idejében valahogy tisztességesebb volt a világ, ha megbeszéltél, megígértél egy találkát, akkor ott kellett lenned, nem tudtad utólag megváltoztatni, lemondani. Ma a késések megnövekedtek. Ugyanakkor felgyorsult a világ, amit kényelmesebbé tesz a mobil, több dolgot el tudunk intézni általa. Viszont kevesebb idő jut a magánéletre.

- Rombolja az emberi kapcsolatokat a mobil?

- Nem, hiszen több emberrel tudom tartani a kapcsolatot, mint azelőtt. De egy dologban mindenképpen hoznék egy mobiltörvényt: tizenéves kölyköknek, középiskolásoknak adnék mobilt, de általános iskolások kezébe nem!

- Szerinted milyen lesz a jövő mobilja?

- Méretét tekintve akkora, mint egy SIM kártya, vagy annál is kisebb, egy amolyan mindennel funkcionáló eszköz.

- A Dundi mobil milyen lenne?

- Olyan, mint én: kicsi és dundi! Esztétikus forma, kényelmes használat, amolyan szép, de tartalmas készülék. Hangfelismerés alapján venné fel a telefont, gyönyörű kijelzője lenne, és jó képet készítene.

- Nem fejezhetjük be úgy a beszélgetést, hogy el ne áruld a férfiideálodat.

- Nincs ideálom, csak a férjem… Ahogy a férfiaknál, úgy a mobilnál is az a lényeg, hogy fogjon meg benne a külső és a belső harmóniája.

Bokor - Fekete Krisztina