Papírkutyák a vásznon – de nem az életben. Gyöngyössy Bence legújabb sikermozijában nagyszerű színészek közvetítésével élheti át a néző, hogyan is lehet az évszázad nagy balhéját tökéletesen elrontani. A hat lúzer mosolyogtató történetének generátora a hetedik szereplő: Trolibusz, azaz Gesztesi Károly, aki a filmben egy nem mindennapi kerekesszékben üldögél…
- Még egy Batman jel is látható az extra mozgássérült járgányon.
- Szabó Gábornak, a világ egyik legjobb kellékesének köszönhetően valóban szinte mindennel fel van szerelve a filmben szereplő kerekesszék. A Batman matricán túl ventilátorral, fejhallgatóval, kistévével, mobitelefonnal, és persze GPS-szel is.
- A magánéletedben használsz navigációt?
- Van GPS-em, Claudiától kaptam a születésnapomra, de ritkán veszem elő. Miután nagyságrendileg ugyanazokon a helyeken fordulok meg, nincs rá szükségem. Csak akkor használom, ha ismeretlen a célpont. Egyébként jó dolognak tartom, aki sokat autózik, annak ez igen nagy segítség.
- A mobil pedig elengedhetetlen kelléke a hétköznapoknak.
- Ez kétségtelen, megnehezítené az életet, ha nem lenne. 1996 óta van mobiltelefonom, az első egy hatalmas Sony Ericsson volt, amit nagyon kedveltem, ezért viszonylag sokáig használtam. Most iPhone-om van, a T-Mobile-tól kaptam ajándékba, mert szeretnek. Az almatelefon számomra ideális partner. Van pár gyermekhibája, de egyre jobb lesz – erről az Apple honlapján található frissítések szinte napi szinten gondoskodnak. Végtelenül egyszerű a kezelése, könnyen megérthető és használható készülék, az emberek mégis megijednek tőle. Talán, mert nem fordítanak kellő türelmet a megismerésére. Pedig érdemes volna. Nekem is voltak fenntartásaim az iPhone-nal kapcsolatban, de amennyire nem voltam az első pillanatban elragadtatva tőle, annyira megszeretettem néhány nap múlva. Ma már kifejezetten élvezem, nemcsak a gyönyörű kijelzője, a szép képek miatt, hanem sokoldalúságáért, és mert fantasztikus trükkökre képes. Na, jó, ha nagyon bele akarok kötni, akkor az akksi beszélgetési idejét sérelmezem picit – de lehet, hogy csak én beszélek túl sokat.
- Órákon át tartó eszmecserék?
- Általában rövideket telefonálok családi ügyekben, vagy intéznivalók miatt. Csak hát, a sok rövid beszélgetésnek is megvan az ára. Mikor megkapom a hó végi számlámat és végignézem, akkor fülembe cseng a mondás: a sok kicsi sokra megy... De így sem kifejezetten vészes a végösszeg, amolyan „diákszámlákat” produkálok, vagyis 30 ezer forint havonta. Munkaügyben viszont sokan hívnak, talán ez fog ki az akksi beszélgetési idején – és persze, a rengeteg e-mail illetve SMS. Azokkal mostanában igen nagy forgalmat bonyolítok! Szabó Győző barátommal együtt őrült SMS írók vagyunk, előfordul, hogy a próba két része között azzal szórakozunk, hogy üzeneteket küldözgetünk egymásnak. Vagy éppen az almafon sokoldalúságát tesztelgetjük. Egyébként az SMS tényleg jó dolog, praktikus és hasznos. Tele van velük a telefonom. A forgatási dátumokat, a szinkron és a próba időpontjait is így kapom, a naptárt talán éppen ezért nem is használom. Néha fotózgatok - dacára annak, hogy az iPhone-nak 2 megapixeles kamerája van, szép képeket készít. A mobil valóban a kor egyik legnagyobb vívmánya, jelentősen leegyszerűsíti az életet.
- Miközben rombolja az emberi kapcsolatokat – legalábbis egyesek szerint.
- Nem rombolja, pont az a jó benne, hogy bármikor, bárkivel beszélhet az ember. Számomra fontos az állandó napi kapcsolat azokkal, akiket szeretek, és a mobil ezt nagyszerűen kiszolgálja. Ha pedig személyesen szeretnék beszélgetni valakivel, azzal beülök sörözni egyet. Biztos vannak olyanok, akik a telefont rosszul értelmezik, és a találkozások helyett is így ápolják baráti vagy családi kapcsolataikat, ami persze nem jó. De én nem ez a típus vagyok. A mobiltelefon számomra egy használati tárgy, ami megkönnyíti a hétköznapokat és lerövidíti a távolságokat.
- Így volt ez Gesztesi Panka születésekor is…
- Panka világra jöttekor éppen Görögországban forgattam, ezért nem lehettem fizikálisan jelen a szülőszobában. Azonban egy Nokia N95 segítségével 3G-ben majdnem az egész szülést lekövettem. Na, akkor tényleg magas lett a mobilszámlám. Ez persze abban a helyzetben nem nagyon érdekelt, viszont hó végén, amikor megláttam a 400 ezer forintos végösszeget… - akkor annál inkább. De szolgáltatóm, a T-Mobile nagyvonalúságának köszönhetően ezt a tételt nem kellett kifizetnem, ezzel ajándékozták meg kislányom érkezését. Ahogy már említettem, az iPhone-omat is a T-Mobile-tól kaptam. Ám nemcsak én vagyok ilyen szerencsés. Jó pár embert támogatnak így, és mindezt diszkréten, urasan teszik. Nem verik nagydobra patronáltjaikat és nem várnak tőlünk ellenszolgáltatást – ez tiszteletre méltó. Jó dolog, hogy ma még van ilyen. Kicsit olyanok számomra, mint régen a mecénások.
- Pankának mikor lesz mobilja?
- Nagy valószínűséggel, majd ha nagykorú lesz. Mindenesetre mi nem veszünk neki telefont, ahogy a fiaimnak sem. Hiába van az összes osztálytársuknak, és hiába szeretnének – ebből a „nemből” nem engedek. Túl azon, hogy nincs rá szükségük, hisz találkozunk minden nap, meggyőződésem, hogy a mobil nem tesz jót bizonyos kor alatt. Akárki, akármit mond, úgy gondolom, van kisugárzása minden ilyen jellegű készüléknek, ami árthat egy fejlődő agynak. Persze lehet, hogy mindez nem igaz, de a prevenció sosem árt. Egyébként sem tartom előnyösnek, hogy idejekorán rászoktassuk gyermekeinket az efféle kapcsolattartásra.
Amúgy is nehéz megkímélni őket a XXI. század káros hatásaitól. Emlékszem, anno, mikor Pomázon laktunk, a közeli ház tetejére telepített az egyik szolgáltató egy átjátszót. Többen kértük, hogy szereljék le, persze nem tették meg. Hónapokon át „harcoltunk”, még a televízió is kint volt egy forgatócsoporttal, de mindhiába. Az átjátszó maradt. Olyannyira, hogy mikor elköltöztünk, majd évek múlva arra jártunk, az ominózus ház tetején épp úgy ott csücsült az adótorony, mint azelőtt – és ahogy ma. Pedig ott is laknak gyermekek…
-bfk-
(Az interjú eredetileg a Mobilkor magazin 2009. áprilisi számában jelent meg.)
