Bár a magyar piacon sikeresen szerepelhetne egy negyedik mobilszolgáltató, valószínűsíthető, hogy eredménytelen lesz a frekvenciák hasznosítására kiírt tender – az eredményhirdetésre a lapzárta idején rendelkezésre álló információink szerint lapzártánk után, de még lapunk megjelenése előtt sor kerül. A végeredményt illetően gyakorlatilag a beadási határidő óta nem volt egyetértés a pályázatot értékelő bizottság és a Nemzeti Hírközlési Hatóság vezetői között.
Nem volt botrányoktól mentes az eljárás, hiszen már január közepén kiszivárogtak információk arról, melyik jelentkező milyen ajánlatot tett, s erre hány pontot kapott az értékelő bizottságtól. Azt azonban ma sem lehet biztosan tudni, ki volt a kiszivárogtató: a bizottság tagjai, az NHH munkatársai, esetleg valamelyik érintett cég. Az mindenesetre tény, hogy csak félig-meddig korrekt infók jelentek meg a lapokban és az érintett híradásokban, amely nem használt az eljárásnak, melynek tisztaságát már korábban is megkérdőjelezték – főleg olyan szakmai körökből, akik nem értettek egyet a negyedik pályázattal.
A Pannon vezérigazgatója például markáns véleményt fogalmazott meg a Népszabadságban október 22-én: a Nemzeti Hírközlési Hatóság által ma kiírt frekvencia-pályázatokkal kapcsolatban a Pannon fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy a lépés a külföldi befektetőkben komoly kérdéseket vethet fel a magyar piac átláthatóságát és kiszámíthatóságát illetően. Megítélésünk szerint a pályázatok kiírásának folyamata számos ponton nem felel meg a vonatkozó hazai és EU-s jogszabályi előírásoknak. Először is, a folyamat meglepően gyorsan zajlott le: a vonatkozó kormányrendeletet október 18-án, szombaton bocsátották ki, a miniszteri rendeletet október 21-én, kedden, a pályázatok kiírására pedig október 22-én, szerdán került sor. Másodsorban, az NHH nem egyeztetett előzetesen az érintett harmadik felekkel, például érdekképviseletekkel vagy magukkal a szolgáltatókkal - nyilatkozta Ove Fredheim, a Pannon vezérigazgatója. Összefoglalva elmondható, hogy a Pannon véleménye szerint a tender kiírásának folyamata és a legfontosabb iparági szereplőkkel való egyeztetés hiánya miatt csökken a piaci környezet kiszámíthatósága, amely hátrányosan befolyásolhatja a külföldi tőkebefektetők Magyarországba vetett bizalmát.
Cáfolt a hatóság
Márton György, az NHH szóvivője viszont most is hangoztatta lapunknak, hogy a nyár elején, az ügyben rendezett nyilvános közmeghallgatáson az egyeztetés hivatalosan megtörtént, de ezt követően is voltak személyes egyeztetések. - A pályázat nem rendkívüli sietséggel lett kiírva, hanem megfelelően elő lett készítve, és a megfelelő kormányzati döntések meghozatala után került sor rá – mondta a vezérigazgató szavaira a szóvivő.
– Egyértelműen a versenyélénkítés volt a célja a tendernek – fogalmazott Pataki Dániel, az NHH elnöke. - Az utóbbi években komoly versenyt tapasztaltunk a mobilpiacon, amelynek következtében csökkentek a szolgáltatások árai. Úgy látjuk azonban, hogy ez a verseny 2006 óta lelassult, a jelenlegi piaci pozíciók pedig alig változtak. Egy új szolgáltató belépése egyértelműen lökést adhat a versenynek - fogalmazott az elnök, aki azonban a tenderrel kapcsolatban mást nem mondott, az eredményhirdetésig nem is mondhat. Már csak azért sem, mert a Hatóságnak jelenleg nincs főigazgatója, így a végső döntést végül az elnök hozza meg – normál esetben ez a főigazgató feladata lenne, s az elnökhöz csak jogorvoslati kérelemmel lehetne fordulni, amennyiben valaki vitatná az eredményt.
Mi micsoda?
A mobilpiac tehát a lapzártánkkor fennálló erőviszonyok szerint valószínűleg nem lesz ötszereplős, de még csak négy sem. Nézzük azonban, miről is szólt az október 22-én kihirdetett tender. Bár két, országos lefedettségű mobiltelefon-hálózat létrehozására alkalmas frekvenciacsomag hasznosítására írtak ki pályázatot, de ezek közül csak az egyik alkalmas a szó mai értelmében vett mobiltelefon-szolgáltatásra: ez egy vegyes, 900, 1800 és 2100 megahertzes frekvenciákból áll, vagyis olyan, mint amilyenen a jelenlegi szolgáltatók is működnek. A másik a 450 megahertzes frekvenciára szól, amely inkább mobilinternet-szolgáltatásra alkalmas, s csak mostanság jelentek meg olyan készülékek, amelyekkel beszélni is lehet. A hangszolgáltatás azonban ezzel a technológiával a szakértők szerint kevésbé gazdaságos. A "spektrum" (azaz a frekvencia-csomag) az egykori analóg rádiótelefonok (06-60) megszűnésével vált elérhetővé. A leendő nyertesnek ezen is digitális szolgáltatást kell nyújtania: az ezt lehetővé tévő technológia teljesen új ma Magyarországon, megjelenését a piac és a hírközlési hatóság is régóta kívánatosnak tartotta. Többek között azért, mert segítségével - terjedési viszonyainak köszönhetően - olcsón elláthatók nagy sebességű, vezeték nélküli internettel olyan területek is, amelyek gyéren lakottak, s ezért más szolgáltatók (sem mobil, sem vezetékes) jelenleg üzleti alapon nem nyújtanak szolgáltatást. Már működik ilyen Lengyel- és Csehországban is, s tavaly elindult az izlandi szolgáltatás is.
A feltételek
A kiírás szerint a nyertes pályázó tizenöt évre nyer frekvenciahasználati jogosultságot, azaz nem koncessziót. Ezt hét és fél évvel meg lehet hosszabbítani egy későbbi megállapodás szerint. Már amennyiben lesz nyertes pályázat. A Nemzeti Hírközlési Hatóság egyik csomag esetében sem ragaszkodik a nyertes kihirdetéséhez – nyilatkozta még a tenderhirdetéskor Pataki Dániel. Ha azonban az eljárás most eredménytelen lenne, akkor ezeket a frekvenciákat két évig nem lehet újra meghirdetni. Itt jön a bökkenő: bár idén januárban, évek óta először, a válság miatt csökkent a hazai mobilelőfizetők tábora, a valószínű mégis az, hogy az elkövetkezendő két évben is nőni fog a penetráció, tehát két év múlva már egy esetleges indulónak jóval kisebb esélye lenne a piacon. Ami azt jelenti, hogy vagy nem fizetne annyit a frekvenciákért, vagy nem is jelentkeznének a tenderre olyan sokan.
Noha a pályázat elbírálásánál a legfontosabb tényező az ár volt, az korántsem árverseny. Mindössze százmillió forintos egyszeri díjat kér az NHH, a pályázók az éves árbevételük meghatározott százalékát ajánlhatják fel, tulajdonképpen ez a verseny tárgya. A minimum 0,75 százalék, de szakértők a két-három századrésznyi felajánlást sem tartják elképzelhetetlennek. Valójában a két legutolsó fordulóig versenyben maradt pályázó, az Externet részvételével alakult Dreamcom és az ex T-Mobile-os Bodnár Zsigmond vezette Mobinet jóval túlszárnyalták a hat százalékos felajánlást, mi több, volt olyan pályázó, többek között a Digi, amely jóval tíz százalék fölé ajánlott. Ez utóbbit, eléggé megkérdőjelezhető módon nullára pontozta a bizottság, mondván, komolytalan. A tenderkiírás ezt lehetővé teszi: ha a szakértők úgy látják, a megajánlott ár irreálisan magas, akkor erre a vállalásra adhatnak nulla pontot, noha, a száz pontos rendszerben hatvan pontot ér az árbevétel-felajánlás. Szakértők azonban lapunknak úgy nyilatkoztak: egy fapados, vagy virtuális mobilokra épülő üzleti koncepció esetében nem irreális dolog az árbevétel több mint 10 százalékát megajánlani.
A megajánlott rész hatvan pontot ér a százas értékelési rendszerben, a maradék negyvenet a pályázó piaci (külföldi) tapasztalata, üzleti terve alapján osztották ki, és még az alapján, hogy milyen gyorsan vállalja az indulást és a meghatározott lefedettség elérését. E tekintetben az előírt minimum is gyors tempót követel a leendő nyertestől: a 900-1800-2100-as csomag nyertesének három év alatt minimum harmincöt százalékos lakossági, míg a 450-es esetében harminc százalékos területi lefedettséget kell elérnie. Az októberi számítások szerint még az előbbi 120-150 millió eurós beruházást jelentett, de a válság hatására annyira lementek az árak, hogy a harmincöt százalékos lefedettséghez szükséges tornyokat és bázisállomásokat 50-60 millió euróból meg lehet építeni. Ráadásul, a hálózatépítő cégek közül többen még a pénzügyi finanszírozást is vállalnák, olyan kevés megrendelésük van manapság. Ebből a szempontból tehát a válság előny. Csakhogy: a krízis miatt vagy lehetetlen, vagy esetleg irreálisan drága ilyen, milliárdos nagyságú hitelhez jutni a nyertesnek, márpedig, ha drágán vesz fel hitelt, az az üzleti eredményét befolyásolja negatívan, tehát lehet, hogy pont a profit olvad el.
Csaknem öt éve
2004-ben, amikor a jelenleg használt 3G frekvenciákat pályázat útján elvitték a mai szolgáltatók, már meghirdettek egy a mostanihoz hasonló csomagot, ám akkor végül nem voltak elég komolyak az ajánlatok. Ma már tudható, hogy a Tele2 és az akkori HTCC pályázott, de egyik sem rakta le a kiírásban megkövetelt ötmilliárdos bankgaranciát. A nemzetközi trendek és a hazai helyzet alapján is kijelenthető, hogy a frekvenciák értéke azóta növekedett, most esély van arra, hogy eredményes lesz a tender. A viszonylag alacsony "belépési díj" - Pataki Dániel szerint - alkalmat ad arra, hogy új üzleti modellek jelenjenek meg a piacon. Sőt arra is, hogy a megszerzett frekvenciákat a nyertes ne egyedül hasznosítsa, hanem esetleg egy - vele is versenybe szálló - virtuális mobilszolgáltatónak adjon terepet. (Az MVNO koncepció szerint a virtuális mobilszolgáltató nem üzemeltet saját hálózatot, hanem valakitől bérli azt.) A HTCC-csoportból alakult Invitel ezúttal is pályázott, ám óvatos ajánlatot adtak, ezért nem maradtak versenyben. Viszont a mostani pályázat már nem követelt meg bankgaranciát, s ez még fontos szempont lesz. Tegyük hozzá: míg egy éve egy ötmilliárdos bankgaranciát pár százmillió forint letételével meg lehetett szerezni (s más biztosítékok felajánlásával, természetesen) ma egy ilyenhez akkora összeget kéne letenni, mint maga a garancia.
Bróker-veszély
Garancia hiányában viszont semmi nem garantálja, hogy a nyertes be is fizeti a megajánlott árbevételi részt. Na, nem arra kell gondolni, hogy azért nem, mert nem akarja, hanem mondjuk azért, mert nem jönnek be az üzleti tervek, s nem tudja. Márpedig, a Hatóságnak csak az első három év alatt van joga a szerződés felbontásához, utána bármi történik, a nyertesé marad a frekvencia, vagy azé a cégé, amelyik esetleg megveszi a céget. Ez azért fontos, mert a frekvencia-hasznosításból végül is az államnak van bevétele, tehát a Hatóságnak kellő felelősséggel kell eljárnia. S azért is, mert a megszerzett frekvenciák 900Mhz-es tartományából 3,2 megahertzet a nyertes eladhat egy jelenlegi szolgáltatónak – piaci becslések szerint ennek az értékéke 5-8 milliárd forint, tehát egyszeri, jelentős bevétel a nyertesnek. Ugyanakkor, a megfelelő garanciák hiánya miatt, könnyen megoldhatja egy pályázó, hogy három évig minimum szinten működteti a hálózatot, aztán nem is nyújt szolgáltatást, viszont bezsebelt egy egyszerű huszárvágással pár milliárd forintot. Ez esetben ugye alig van árbevétele, tehát alig fizet valamit az államnak. Ezt a koncepciót hívjuk frekvencia-brókerkedésnek. Elvileg az üzleti tervek alapján megállapítható, hogy valaki erre játszik, vagy valós szolgáltatást kíván nyújtani, ám a válság és a negatív gazdasági környezet könnyen írja felül a terveket, s visz egy céget az egyszerűbben realizálható haszon felé.
Reális üzlet?
Noha a százmillió forintos belépési díj nevetségesen alacsonynak tűnhet – lévén a jelenlegi szolgáltatók sok milliárd forintért jutottak lehetőséghez – de azt is meg kell jegyezni, hogy az egykori Westel és a Pannon GSM szűz piacra lépett, míg a Vodafone 1999. decemberi indulásakor is alig volt magasabb az előfizetők száma kétmilliónál. Ma pedig csaknem 12 millió előfizetőt regisztrálnak a cégek. Igaz, Ludányi Edgár, a Nemzeti Hírközlési Hatóság közgazdasági főigazgató-helyettese szerint a magyar emberek 15-20 százalékának még mindig nincs mobilja. Tehát piac az van, még akkor is, ha ezt a másfélmillió embert jóval nehezebb megszerezni, mint a jelenlegi előfizetőket. Mivel ez a csoport jóval kevésbé fizetőképes, minden bizonnyal nem vesznek igénybe értéknövelt szolgáltatásokat, sőt beszédcélra is akkor hajlandók mobilt használni, ha a mainál kedvezőbb árakat kapnak. De kaphatnak, az úgynevezett virtuális szolgáltatóktól. A beadott pályázatok ugyanis mind azt vetítették előre, hogy a nyertes több kisebb, saját hálózatot nem működtető, úgynevezett MVNO-nak adna lehetőséget, így akár egy helyi kábeltévé cég is nyújthatna mobilszolgáltatást. De reális üzlet lehet például a mobil szerencsejáték, vagy a mobil játékok üzemeltetése is.
A probléma azonban, hogy a jelenlegi üzleti környezetben a döntéshozók nem biztosak abban, hogy a megalakult projekt-cégek bírják tőkével, s ellen tudnak állni egy esetleges nagyobb munkanélküliségi hullámnak. Idén ugyanis Barcelonában arra figyelmeztettek a szakemberek: a telekom cégek is óriási bajba kerülhetnek, ha az emberek nagy tömegben vesztik el az állásukat - ez esetben ugyanis csökkennek a jól tejelő céges előfizetők és az emberek is kevesebbet telefonálnak majd. Tehát, hiába szerencsés a válság az árcsökkentő hatás miatt, ha pesszimista hangulatban a döntéshozók inkább úgy döntenek: nem kockáztatnak, s későbbre halasztanak egy ilyen tendert.
(Az interjú eredetileg a Mobilkor magazin 2009. áprilisi számában jelent meg.)
Márton György, az NHH szóvivője viszont most is hangoztatta lapunknak, hogy a nyár elején, az ügyben rendezett nyilvános közmeghallgatáson az egyeztetés hivatalosan megtörtént, de ezt követően is voltak személyes egyeztetések. - A pályázat nem rendkívüli sietséggel lett kiírva, hanem megfelelően elő lett készítve, és a megfelelő kormányzati döntések meghozatala után került sor rá – mondta a vezérigazgató szavaira a szóvivő.
