Alig, hogy debütált az új LG Chocolate BL40, a világ divatszakértői máris a mobiltelefonok szupermodelljének titulálták. Tény, hogy a négy inches, nagyfelbontású LCD szép formába lett öltöztetve, mely méltó belbeccsel lett feltupírozva: többek között egyedi panorámaélményt, két kijelzős kezelőfelületet és teljes webes megjelenítést nyújt.
A koreai gyártó új Chocolate készüléke Jaksity Kata szívét is megdobogtatta, a műsorvezető-modell szerint finom az LG csokoládéja…
- Megszeretted az új Chocolate BL40-et?
- Finom. Tökéletes minőségű képeket készít, hatalmas és valóban szép kijelzője van. Ez fontos számomra, hiszen sokat fotózom. Nemcsak küllemre megnyerő készülék, de praktikus is - tetszik az alkalmazásokhoz rendelhető ábrák lehetősége, amely lerövidíti a menüben szokásos lépegetéseket. Külön megkedveltem, hogy az internetes oldalakat nem kell görgetnem szörfözéskor, egyben láthatom az adott weboldalt. Kezdetben idegenkedtem az érintőképernyőtől, mert emlékeimben egy régmúlt telefon élt, amit abban az időben korlátozott számban lehetett megvásárolni. Kuriózum volt, a férjemtől kaptam ajándékba - ennek ellenére sem tudtam megbarátkozni vele. A legjobban az zavart, hogy SMS írásakor hat gomb reagált egyszerre, pedig én csak egyet nyomtam. Többek között ezért nem tudtam megkedvelni azt a készüléket. Ezen az LG-n már kényelmes az érintőkijelző és élményekkel teli a képek nézegetése is. Az őszi szünetben magunkkal vittük a kölcsön telefont hosszabb útra és azokat a zenés filmeket néztük meg, melyeket a kisfiam készített a videó-szerkesztőjével. Nem gondoltam volna, hogy egy telefon ilyen minőségben, ennyi mindent tud. Ahogy azt sem, hogy Ábel így érzi a mobilok lelkét. Amikor hazavittem a BL40-et, először ő csapott le rá, nézegette, nyomogatta – majd alig tíz perc múlva már komplett kezelési útmutatást tartott nekem. Döbbenetes, hogy a mai gyerekek mennyire értik a XXI. század technikáját, a mobiltelefonokat megfejtik pillanatok alatt. Igaz, ők már ebben a világban nőttek fel, talán el sem tudják képzelni, milyen volt az élet mobil nélkül.
- Milyen volt?
- Szinte teljesen más… Más szokások, kicsit más értékrend, más tér és idő. Jobban megvolt az ideje mindennek, több alkalom jutott a találkozásokra, a személyes kontaktusokra. Bár az esték így is sokszor a telefonhoz láncoltak, hiszen hazaérve, a nap végén, jólesett vezetékes vonalon elbeszélgetni a barátnőkkel. Mégis nyugodtabb, talán kiegyensúlyozottabb életünk volt. De mint oly sok minden, ez is „kétélű fegyver”. Mert épp a mobiltelefon az, mely lehetővé teszi, hogy több munkát végezhessünk rövidebb idő alatt, gyorsabban haladjunk a hétköznapi teendőkben. Eközben biztonságot ad, hiszen tanítás után egy „bejelentkező” hívás gyermekünktől: megnyugtató érzés. A „mindenhol elérhető” fogalma kellemes és kellemetlen, közelebb hozza a távolit, ám távolabb viheti a közelit is. Könnyen elveheti az intim szférát, ha nem tudja az ember jól kezelni. Oda kell erre figyelni és akkor nincs gond. Nosztalgiázó típus vagyok, sok szempontból visszacsöppennék a múltba – de tény, hogy a mobiltelefon sokat lendít az életünkön. Számomra a mobilom egy mozgó iroda, melynek székhelye az autóm. Általában vezetés közben, kihangosítóval vagy headsettel a fülemen intézem a dolgaimat, miközben „A”-ból „B”pontba haladok.
- Kényelmi szempontok miatt vagy biztonsági okokból használsz kihangosítót?
- Legfontosabb a biztonság, bár a kényelem szintén számít. Egyik talán feltétele a másiknak, hisz vezetés közben mind a két kezünkre szükségünk van. Nem is értem azokat az embereket, akik a forgalmat hátráltatva, saját, illetve mások biztonságát veszélyeztetve, vállal a fülükhöz tartva mobiljukat, kitekeredett testhelyzetben kormányoznak és folydogálnak az utakon. Vajon ők miért nem választják a kényelmet? Ha már mások számára idegesítően nem foglalkoztatja őket a biztonság… Ráadásul a headset illetve a kihangosító valamelyest tompítja a mobil sugárzását, ami – sajnos -, adott. Számos tanulmányt és mérési adatot olvastam erről, tartok tőle. A barátnőimmel meg is beszéltük, hogy odafigyelünk, a mobiltelefont csak találkák egyeztetésére és rövid, lényegi megbeszélésekre használjuk. Persze segélyhívásokra is: nem felejtem el azt az afrikai napot, mikor ott álltunk a nagy semmi közepén, kamerákkal, csomagokkal és borzasztóan rossz helyzetben voltunk… Ha akkor, ott, nincs mobil, nem tudunk telefonálni és hazaszólni sem, hogy a családjaink ne aggódjanak – élünk. Gyakran utazom Afrikába, dokumentumfilmet forgatunk, magánházaknál lakunk, állandó mozgásban vagyunk. A mobil nemcsak biztonságot ad, de alkalmas kiegészítő képek rögzítésére. Bár a profi fényképezőgépemet szeretem magammal vinni, ez az LG készülék már olyan komoly fotókat rögzít, hogy talán az egyik következő utamra már beszerzek egy sajátot. Ráadásul profi, praktikus és kényelmes, hisz könnyedén helyettesíti a laptopot – ami ténylegesen súly, egy plusz csomag.
- Ha tervezhetnél egy mobiltelefont, milyen lenne?
- Így is felfoghatatlan, hogy mennyi mindent tud, ezért nem hiszem, hogy olyat mondhatnék, ami jelenlegi képességein felül van. Inkább más újítást említek, ami dicséretes és számomra nagyon fontos: a mobiltelefonok töltőjének egységesítése, amin már munkálkodnak a mobilgyártók. És emellett fontos lenne megoldani a telefonok újrahasznosítását. Túl a költségeken, számos feljegyzés szól arról, milyen mértékben kellett irtani az őserdőket a telefonokhoz szükséges tantál nevű fém miatt, amit csak a Kongói esőerdőkben bányásznak, veszélyeztetve ezzel a gorillák élőhelyét is… Jó iránynak érzem, hogy legalább ennyivel kíméljük saját környezetünket. Arról nem beszélve, hogy eddig tele voltunk otthon töltőkkel és elfáradt telefonokkal, sosem tudtuk, hogy melyik zsinór, melyik telefonhoz tartozik. Nem kívánom, hogy a mobiltelefon vasaljon, sőt, ételt sem akarok melegíteni benne. Ami ténylegesen fontos: ne vágjuk ki a fákat azért, hogy félévente újabb telefonunk lehessen.
-bfk-
(Az interjú eredetileg a Mobilkor magazin 2009. novemberi számában jelent meg.)
