Felhasználónév:
Jelszó:

Belépés
Elfelejtett jelszó
Válassz témát

A mobil: Láthatatlan híd két ember között

2011-11-17

Csézy nem alkotna magának telefont, azt mondja, a mobilvilág kínálata minden telekommunikációs igényét kielégíti. Az énekesnő tíz éve használ mobiltelefont, nagyságrendileg az összes gyártó készülékét kipróbálta. A 2008-as Eurovíziós Dalfesztiválra már a Samsungját vitte – ehhez a márkához hűséges maradt.

- Jól áll a bordó szín az S5230 LaFleur Samsungodnak.
- Nekem is bordóban tetszett a legjobban, ezért választottam. Ez az első érintős mobiltelefonom, fél éve használom. Eleinte nehézkes volt a kezelése, hisz más, mint az előző, QWERTY-s készülékeim, de hamar megszoktam. Emlékszem, miután megvásároltam, egy teljes napon át csak nyomkodtam, menüpontból menüpontba lépkedve vesézgettem, mindenáron meg akartam tanulni a használatát. Úgy érzem, rá kell szánni az időt, hogy az ember megismerkedjen az új telefonjával – megérdemli a készülék is.
 
- Emberi megközelítés…
- Persze, mert a mobilom épp úgy jelen van az életemben, a hétköznapjaimban, mint egy társ. Nagyon hozzá tud nőni az emberhez. Nem vagyok görcsösen telefonfüggő, nem viszem magammal fürdeni a Samsungomat, de tény: ha nincs nálam a mobilom, úgy érzem, lemaradok valamiről. A mai világban különösen fontos a gyorsaság, az elérhetőség, az állandó kapcsolat. Anno sorban álltunk az érmés telefonfülkében, és hónapokig vártunk, míg bekötik a vonalast. Ma benyúlunk a zsebünkbe és elővesszük a mobilunkat. Ha visszautaznék az időben: itthonról, Bükkzsércről egy napig lovaskocsikázhatnék, mire felérnék Budapestre. Ma egy óra alatt teszem meg ezt az utat, autóval. Őrült tempóban fejlődik körülöttünk a világ, oda kell figyelnünk, hogy lépést tudjunk tartani vele. Amikor a telefon múltjáról beszélünk, mindig arra gondolok, hogy tíz éve milyen jót nevettünk azon, mikor azt mondták: hamarosan már az óvodások nyakában is mobil fog lógni. Aztán tessék! Nem is kellett tíz év, és már ott volt a telefon a kisgyermekek kezében.
 
- Jó dolog ez?
- Ha az ember jól használja, akkor bizony nagyon jó dolog. Biztonságot nyújthat egy szülőnek, hogy a nap bármely szakaszában utol tudja érni gyermekét. Bár óvodás korban még korainak tartom. Azonban a kisiskolásoknál, akik már önállóan járnak az utcákon, indokoltnak érzem a telefon meglétét - csak meg kell tanítanunk nekik, hogyan kell jól használni a mobilt.  
 
- Sokat telefonálsz?
- Naponta 3-4 óra hosszát biztosan beszélek, miután munkámból kifolyólag, ritkán tudok találkozni a családommal, a szüleimmel és a barátaimmal. Állandóan úton vagyok, fellépésről fellépésre járok, ezért fontos, hogy kapcsolatban tudjak maradni a szeretteimmel. Anyuval igénylem a napi beszélgetéseket - ha már nem láthatom annyiszor, ahányszor szeretném, legalább halljam a hangját. Régebben horror számlákat produkáltam, ma már jobb a helyzet: olyan tarifacsomagba léptem, amelyben jóval kedvezőbbek a percdíjak. Születésnapra, névnapra a barátaimnak is telefont ajándékoztam a családi csomaghoz tartozó kártyákkal, így most mindenkinek jó. Ha nem volna mobil, hosszabbá válna a távolság és kevesebb lenne az idő: számomra felerősíti a kapcsolattartást. Viszont hajlamos elbutítani az embert – mert minden benne van. Ma már nem kell fejben tartanunk a telefonszámokat sem. 
 
- Mit szeretsz a Samsungodban?
- Leginkább a szép, nagy kijelzőjét. Ez fontos szempont volt, mikor kiválasztottam. A kezelését könnyű volt megtanulnom: ezen a telefonon végre élménnyé vált a zenehallgatás is. Ha akarnék, sem tudnék hibákat felsorolni, pedig kekeckedős vagyok. Hívás, SMS, zene – bár nekem ennyiben kimerül a telefonhasználat, a minőséget mindig elvárom.
 
- Mindig Samsung?
- Inkább mostanában. Az utolsó két mobilom Samsung volt. Előtte Nokiát használtam, nagyon szerettem – de fájt tőle a fejem. Mikor visszavittem a szolgáltatómhoz, kiderült, hogy sikerült azt az egy darabot választanom, amelyik hibás. Sajnáltam, de váltottam.  
 
- Melyik telefonodat kedvelted a legjobban?
- A Motorolámat, amit elloptak az egész táskámmal együtt – később pedig el akarták adni az egyik barátomnak ötezer forintért. Érdekes sztori: a végén visszavásároltam a saját mobilomat. Az a Dolce & Gabbana gyönyörű volt! Pláne a két Alcatel után. Bár nekem azok is bejöttek, hisz egyiket a másik után használtam. Emlékszem, az első Alcatelemnek még tokba állítós töltője volt. 2001-ben, a kinti keresetemből vettem, miután hazajöttem Japánból. Azóta része az életemnek a mobil.
 
- Mit jelent számodra?
- Egy „Láthatatlan hidat” két ember között.
 
-bfk-

(Az interjú eredetileg a Mobilkor magazin 2010. novemberi számában jelent meg.)


Még nincs hozzászólás. Legyél Te az első!

Hozzászólás küldéséhez jelentkezz be vagy regisztrálj.